2.rész

Sziasztok!:)
Köszönöm a 11 feliratkozót !!:) Nagyon jól esett!:) Sajnálom, hogy még csak most hozom, de  a felvételi előtt nincs sok időm. Most már hamarabb hozom  a részeket, de kérlek kommentáljatok, hogy tudjam, hogy jó-e az amit csinálok!:)

Egy újabb hét telt el azóta, hogy először hallottam énekelni a fal másik oldalán található embert. Elég későre járt mikor megint dúdolni kezdett. Rátapadtam a falra, hogy hallgatózzak. Szeretnék már találkozni vele. De egyenlőre még senkit se kértem meg arra, hogy mutassanak be neki. Gyenge, vékony ujjaimat behajlítom és kopogtatok a falon. Nem kapok választ  így erősebben kocogtatom meg a falat. Hirtelen abba hagyta. Jaj ne én nem ezt akartam! Megpróbálom kopogtatni annak a dalnak a ritmusát amit énekelt. Kicsivel később megint énekelni kezd. Hangja átjárja testem minden egyes porcikáját és kiráz a hideg. Bellül melegség  tölt el. Lehunyom szemet és minden mást kizárok a fejemből és csak a dalra és arra a csodálatos emberre gondolok akitől származik ez a csodás hang. Érzem a fájdalmat a hangjában és a komolyságot is. Érzem, hogy szemem fátyolossá válik. Jobban összeszorítom szememet, hogy ne folyjanak le arcomon a kóbor, büszke könnycseppek. Megkel őt ismerjem! De majd csak holnap. Már későre jár ahhoz, hogy ilyennel zaklassam.
Betakaróztam és figyelmesen hallgattam az angyali hangon éneklő szobaszomszédomat, majd nyugtató ként ható hatására elaludtam.

"Hol vagyok?"- kiabálok a sötétben. Meghallok egy ismerős hangot az előző álmomból.
" Ismerd meg! Segíteni fog, hogyha mindent jól csinálsz! Ne hibázz!"
Összehúzott szemöldökkel  kerestem az embert akitől származik a hang, de nem találtam. Segíteni? Mégis miben? Amin már nem lehet azon nem tud!
Süvítő hangot hallottam, majd egy ajtó csattanást.
" Hope! Itt vagy?"- hallottam egy ismerős hangot.- " Kicsim! Csak rosszat álmodtál. Csináltam neked teát."
"Anya?...te vagy az?"- lépkedtem előre fele- " Anya te vagy ?"

- Hope! Minden rendben van?- rázogatott valaki.
Amikor felébredtem hallottam, hogy ez Odetta. Akkor csak álmodtam? Egy pillanatra azt hittem, hogy  itt van. Hogy anya tényleg eljött hozzám. De tévedtem. Mit is gondolhattam? Hiszen...ő már nem jön...ők már nem jönnek.
Bólintottam és kiszálltam az ágyból, majd felöltöztem és megfésültem a hajam. Egy kis segítséggel el is készülődtem. Odetta végig simított karomon és megölelt.
- Kérdezhetek valamit?-mosolyogtam.
- Persze.-mosolygott.- Mi lenne az?
- Hát....ugye van ez  szobaszomszédom....és átmehetnék hozzá? Csak bemutatkozni.-mosolyogtam.
- Persze, de azt tudnod kell, hogy nem beszél.- húzta el a száját.

Ekkor megvilágosult bennem, hogy akit lassan két hete idehoztak az nem más, mint az a gyerek. De akkor, hogy hogy hallottam énekelni?
Bólintottam és kikísért a szobámból, megállított az ajtó előtt és kedvesen megérintette a vállamat, majd odébb állt. Remegő kezekkel kopogtam a fából tákolt ajtón. Nem kaptam választ. Miért is kaptam volna? Hiszen néma. Vagyis azt hiszem...hiszen énekel nem?
Lassan lenyomtam a kilincset és bementem. Óvatosan lépkedtem előre, majd leültem az ágyra.
Kezemet előre nyújtottam és tapogatózni kezdtem. Megérintettem egy lábat, amit rögtön el is húztak onnan.

- Szia.- próbáltam eltalálni az irányt ahol ő lehet. Amikor nem hallottam választ megint megszólaltam.- A nevem Hope.-mosolyogtam.- Én vagyok a szobaszomszédod. Tegnap én kopogtam neked.-hallgattam.- Szeretem a hangod.

Talán a túl sok információ megrémítette? Nem tehetek róla... régen beszélgettem.!  Halkan üldögéltem és az ágyról lelógó lábaimat lóbáltam. Talán nem is őt hallottam, hanem csak a képzeletem szórakozott.  Elhúztam a számat és csöndben üldögéltem. Azt hiszem ezt a csöndet nevezik kínos csöndnek.! Harapdálni kezdtem belül a számat.

- Azt mondták, hogy nem beszélsz...de én hallottalak beszélni. Vagyis inkább énekelni.-sóhajtottam.- Ha nem tudsz beszélni  akkor..őő.. érintsd meg a vállam.- próbáltam kifejleszteni egy saját kézjelet. Nem érintette meg a vállamat, de nem is szólt hozzám.- A nevedet elárulod?-sóhajtottam. Ismét semmi válasz- Ha idegesítelek vagy zavarlak érintsd meg a vállam mert akkor kimegyek.- húztam a vállam.

Egy kis idő múlva megéreztem kezét a vállamon. Egy kicsit csalódottnak és megbántottnak éreztem magamat. De, ha nem akar beszélni akkor nem erőltetem. Csak jó lett volna végre valakivel beszélgetni. Lassan felálltam és óvatosan az ajtóhoz sétáltam és lenyomtam a kilincset

- Louis Tomlinson a nevem!...............