3. rész

Sziasztok bogyik!:))
ÍME AZ ÚJ RÉSZ!! Vége a blog szünetnek!
A blog megint megnyílt!
Köszönöm a feliratkozókat, a kommentárokat, a pipákat, az ajándékokat, de legfőbb képen titeket!
változtattam kicsit a Blog külsején remélem tetszik! És remélem a harmadik rész is tetszeni fog!
Jó olvasást:))

- Azt mondták, hogy nem beszélsz...de én hallottalak beszélni. Vagyis inkább énekelni.-sóhajtottam.- Ha nem tudsz beszélni  akkor..őő.. érintsd meg a vállam.- próbáltam kifejleszteni egy saját kézjelet. Nem érintette meg a vállamat, de nem is szólt hozzám.- A nevedet elárulod?-sóhajtottam. Ismét semmi válasz- Ha idegesítelek vagy zavarlak érintsd meg a vállam mert akkor kimegyek.- húztam a vállam.

Egy kis idő múlva megéreztem kezét a vállamon. Egy kicsit csalódottnak és megbántottnak éreztem magamat. De, ha nem akar beszélni akkor nem erőltetem. Csak jó lett volna végre valakivel beszélgetni. Lassan felálltam és óvatosan az ajtóhoz sétáltam és lenyomtam a kilincset

- Louis Tomlinson a nevem!...

Hangja halk, de mégis erős volt. Éreztem rajta, hogy szomorú, életkedv nélküli. Valami történt ezzel a fiúval... valami nagyon lelket megterhelő dolog. Talán olyan mint én...
Magányos.
Szüksége van valakire. Egy társra aki megérti. Egy lelki-társra. Egy társra...aki olyan mint ő...

Ezen gondolkoztam miközben ágyamba feküdtem. Egyfolytában hangja járt fejembe...és a neve.
Louis Ton...izé...Tok...Tontion? Tomtion? Tomlin...TOMLINSON! Louis Tomlinson. Igen!
Annyira csodálatos hangja van... mint mikor énekel és mint amikor beszél.
Szeretném magam elé képzelni, de csak homályosan tudom. Szőkés hajat képzelek neki, nagy kék szemekkel. Hófehér arcbőrrel.
Felnevettem. Hiszen már azt se tudom milyen az a szőke hajszín.... a kék még valamilyen szinten rémlik, de napról-napra kezd elmosódni minden.
Az álmaim elszürkülnek lassacskán... talán, jövőhéten már semmit sem fogok álmodni.
Vagy álmodom...de nem látok semmit. Csak hangokat hallok. De abba beleőrülök... legalább az álmaimban had lássam a színeket, másokat. De ami a legfontosabb... őt! Had képzeljem el olyannak ahogy megálmodtam. Maradjon meg fejembe a kép... amit róla alkottam!

Valami furcsa módon nem tudtam másra gondolni csak ő rá. Ha érintésére gondolok kiráz a hideg. Kellemes melegség tölt el. Amikor puha, bársonyos bőröm találkozott az ő érdes, kemény, férfias kezével egy pillanatra megszűnt a világ létezni.
Nagyot sóhajtottam és elterültem az ágyon.

- Mik ezek a nagy sóhajtások ?- jött be egy nővér. - Odetta küldött neked valamit.-  letette az asztalra, majd ahogy jött úgy ment.

Hát... nem minden nővér kedves, de lássuk mit hozott nekem Odettám. Beletelt egy kis időbe mire kitapogatóztam, de aztán sikerrel jártam. A kedvencem! Belga csokoládé.
Annyira rendes. Ha tehetném mindig ezt a csokit enném. De a főnővért idézve " Nem ehettek csokoládét árt nektek, ezért elkobzóm őket!"
Nem csoda, hogy akkora a valaga mint a bécsi kapu! Legalábbis Odetta azt mondta kövér.

Mindig olyan viccesen részletezi le. Muszáj hatezerszer meghallgatnom, még ha az idegeire is megyek.
Nagyon humoros tud lenni. Mindig olyan jó sztorikat tud...
Tele van élettel, boldogsággal.... minden..ami hiányzik belőlem, Louisból...belőlünk!

Lassan elnyomott az álom és egy csodás hang kíséretében szunyókáltam....

"Csukd be szemed és gondolj valami szépre
Valami igazra, valami emlékre....
Gondolj a névre, a hangra, a szóra
A kellemes hangsúlyra, hogy ejtette neved

A  mosolyára mi elfeledtette a bajod.
A szomorúsága miatt ami megszólaltatott!
Az angyali arcára...
A szerelemre!

Hunyd le a szemed, aludj el! Álmodj velem!
Majd őrizlek téged! Minket! A szerelmünket! "

/ A DAL SZÖVEG SAJÁT SZERZEMÉNY TEHÁT NE LOPD!/