6. rész

Halihóóóó <33
És imeee az új rész :)))
Bocsesz kukesz életeim <3  8 napig nyaraltam aztán be  pótoltam barátnőmmel az elmaradt időket és szombaton megyek Szerbiába :3333 Nektek hogy telik a nyár?:)) Jaj, azt nem is meséltem, hogy tegnap barcelonában ott lettem volna a 1D koncertjén.... de  egyik szülőm se kísért el. Ingyen lett volna a repülőjegy a koncert jegy(!!!) Mivel egyik legjobb barátnőm kint lakik Barcelonában és ezt kaptam volna tőle szülinapomra. Nagyon szomorú voltam és vagyok is de... legalább oda adja Niallnek a twitter nevemet, ha  összefut velük:))
Na, de jó olvasást!:))


Feszülten figyelem apró kezét, kezemen. Elmosolyodom rajta. Megakarok szólalni, de nem megy. Miért nem? Zavarban vagyok. Nyitom a számat, de egy hang se jön ki. Mély levegőt veszek, majd kifújom.

- Ebben a városban születtem- szinte suttogom.- 1991-ben.- tőmondatokban beszélek.- 5 húgom és egy öcsém van.- miért megy ilyen nehezen?- 4 fiú barátommal szoktunk zenélni- jobb, ha nem tudja, hogy híres vagyok...- Rosszul lettem és amikor felkeltem nem tudtam megszólalni- hazudok.

- Akkor te most...23 éves vagy?- percek múlva teszi fel a kérdést.
- Nem, majd december 24. fogom betölteni.- mosolygok rá, bár már tudom nem látja.
- Akkor már értem miért van angyali hangod- csúszott ki véletlenül a száján.

De mielőtt még reagálhattam volna bejött egy nővér a szobába. Meredten bámult ránk. Ajjaj....
Lassan felálltam és mielőtt bármit mondhatott  volna átmentem a szobámba.

Órákig feküdtem az ágyamon és az utolsó mondatán gondolkodtam. "Akkor már értem miért van angyali hangod". Azt hiszi angyal vagyok? Korán sincs így. Hisz nem rég hazudtam neki. Egymás után kétszer...
De féltem, ha elmondom neki, hogy én vagyok a nagy Louis Tomlinson a One Directionból és teljesen más miatt kerültem be akkor megint az lenne, hogy úr isten egy sztár van itt velem.

Nem akartam, hogy ő is ilyen legyen. Szeretném, ha átlagos embernek gondolna aki egy rosszullét után került be. Szeretném jobban megismerni. Több időt vele tölteni. De most is alig tudtam meg szólalni. Istenem, olyan szerencsétlennek érzem magam. Nem szerethetek bele... kint úgy is szét szednének minket.
Hiányoznak a fiúk... de  félek, hogy ha be jönnek, Hope megtud mindent.

Össze kell szednem magam. Nem jöhet közbe egy lány sem! Hisz alig ismerem. Vak! Hogy jöhetne ki velem? Én míg átmeneti  beteg vagyok itt...ő itt marad. Habár.... hamarosan 18 éves lesz. Talán akkor kijöhet. De akkor is benne van a pakliban, hogy nem jövök be neki.

De miért érdekel, ha bejövök neki vagy, ha nem? Felnevetek...
Nem érzek iránta semmit. Miért érdekelne?
Jaj, Louis... néha annyira vicces vagy! Képzeletben hátba veregetem magamat.

~Hope szemszöge~

Mikor bejött a nővér, Louis úgy csinált, mintha sose beszéltünk volna és elment. Megmondom őszintén nagyon rosszul esett. De legalább szóra bírtam. Megtudtam róla pár dolgot. De nem érdekes, hogy mindketten ebben a városban születtünk, de nem tudtunk egymásról?

Bár mondjuk nagyon nem ismertem senkit. Nem nagyon voltak barátaim ugyanis anyámék magántanárokat hívattak. Sóhajtok mikor vissza gondolok az emlékekre.

Olyan furcsa elektromosság futott végig bennem mikor a karjaiba estem. Na és amikor megérintettem arcát. Ha vissza gondolok borostás állára mikor végig simítottam rajta még most is kiráz a hideg. Jézusom mit tesz velem?
Majd mikor végig simítottam a kezén és megfogtam. Idegen érzés gyűlik össze a hasamban. Megőrjít...

De nem!! Nem szerethetem!
Nem lehet, hiszen ő...bármikor elmehet, de én... én talán örökre itt maradok. Habár 18 évesen felelősségre  elmehetek nem? 

Ez az egész olyan komplikált. Hiszen, ha elmegyek..honnan veszem, hogy ő vele leszek? 

Meg, hogy... bejövök neki?

Talán ő nem is érezte azt amit én mikor egymáshoz értünk. De akkor mit keresett az ajtóm előtt? Miért nyílt meg nekem? Vagy... csak nem akart bunkó lenni? Ahj, fogalmam sincs mi van. Sose találkoztam ilyen érzésekkel még. Mi történik velem?