8. rész

Sziasztok
Köszönöm annak a négy embernek aki komizott az előző részhez. :)
A részek gyakoriságát senki se hozza fel a kommentárokban. Pédául idézem egy másik blogomból " jó lett csak nem értem minek hozod ilyen ritkán". Nyár utolsó napjaiban vagyunk. Tényleg szeretném kiélvezni. Értem én, hogy szereti a blogomat és nagyon is örülök neki, de azért moderáljuk már magunkat.
Pár komment után új rész. (3)
u.i.: ne haragudjatok, hogy mostanában három hetente hoztam a részeket, de  most meg suli így remélem lesz azért időm! A következő rész remélem vasárnap tudom már hozni :)

Dóri xx

Nem féltem őt a fiúktól. Csak ajánlom, hogy egyik sem szólja el magát. Nem tudom, hogy-hogy fogadná. Tudom...vagyis remélem, hogy nem élne azzal vissza, hogy én vagyok a...kije is vagyok egyáltalán? Barát? Vagy az sose voltam csak mindig több? Miért lennék több? Ő nem olyan lány. Tuti mindenkivel ilyen nyílt és közömbös. Legalábbis Niallel eléggé jól kijönnek. Még csak egy órája vannak itt  a fiúk és Niall szinte már kisajátította magának. Egyfolytában nevetnek valamin és sugdolóznak.

- Hé Louis, nem is tudtam, hogy van humorod!- kuncogott Hope, de amikor rájött, hogy mit mondott rögtön meg bánta. - Mármint nem úgy értettem. Nem akartalak ezzel meg bántani.- sütötte le a szemeit.

Annyira aranyos volt ahogy elszégyellte magát, hogy belőlem is nevetést váltott ki. Hirtelen abba hagytam a kuncogást mikor leesett, hogy rólam beszéltek.  Felhúzott szemöldökkel ránéztem Niallre, aki ártatlan tekintettel figyelt engem. Leültem Hope mellé.

- Ti rólam beszéltek?- kérdeztem elégedetten. Mivel tudtam, hogy Hope az arcomat nem látja így az érzéseimet hanglejtéssel próbáltam kifejezni. Láttam rajta, hogy elpirult amin elnevettem magamat.

Magamhoz öleltem törékeny testét és megpusziltam. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Elvégre sose csináltam vele ilyet. Talán most, hogy itt vannak a fiúk sokkal bátrabb lettem? Kitudja...
Tudom, hogy őt is megleptem ezzel, de örült is neki. Tekintetemet kereste így úgy gondoltam, hogy ha fejemet szeme  irányába hajtom, olyan lenne mintha tényleg látna. Már szólásra akarta nyitni a száját mikor a fiúk megzavarták benne.

- Amúgy ti együtt vagytok?- kérdezték egyszerre. Miért csinálják ezt? Már tisztáztuk, hogy nem...
Zavartan néztem rájuk. Mire akarnak ezzel kilyukadni? Ránéztem Hopera és láttam rajta, hogy pipacs vörös lett. Nem tehettem róla, de megnevettetett. Kíváncsian vonta fel a szemöldökét. Engem keresett.- Válaszolnátok?

- Louis a barátom.- mosolygott Hope.- Nem érez irántam semmit.- ugh. Szíven ütöttek szavai. Hogy gondolhatja ezt?. És ő... ő hogyan érez? Miért nem mondja azt, hogy ő sem? Talán mert nincs így?- És őt kiengedik engem meg nem fognak, mert csak gondviselővel mehetek el innen. Akár betöltöttem a 18-t. Akár nem.-láttam rajta, hogy elszomorodott. Nos ezt még megbeszéljük...

~°~

Miután leléptek a  fiúk, én még bent maradtam Hope-nál. Azt hiszem lesz mit megbeszélnünk. Hogy is kezdjem? Nézd Hope, nekem nagyon bejössz és örülnék, ha együtt lennénk? Vagy, Szóval mit szólnál, hogy ha együtt lennénk? Lennél a barátnőm? A csajom? A herkentyűm? Oké... az utolsók elég gyengén hangoztak. Egyszerűen csak megfogom a kezét és megkérem rá.

- Nagyon aranyos barátaid vannak.- mosolygott. Oké...akkor később kérdezzük meg.- Niall kicsit mesélt rólad. Ezért voltam vele annyit. Remélem nem bánod.- hátradőlt a falnak. Uh, csak ezért. Akkor most megnyugodtam. Félig...

-Nem haragszom.- megfogtam a kezét amin tudom hogy meglepődött viszont nem húzta el. Ez jó jel nem?- Mit beszéltetek rólam?

- Hogy, ha továbbra is ennyit fogsz beszélni, akkor hamarosan elmehetsz.-sóhajtott.- Ennek annyira nem örültem, de annak igen, hogy végre beszélsz. Emlékszem az első hetekre mikor csak énekeltél és nem szóltál hozzám.- szomorúan elmosolyodott.- Ígérd meg, hogyha elmész innen meglátogatsz! Hosszú ideje először van megint barátom. Tudod...mind elfordultak tőlem. 

Basszus. Szegény lány. És még  én is hazudok neki. Oh, ebből, hogy fogok jól kijönni nem tudom.

Összekulcsolt ujjainkat néztem. Nem hagyhatom itt...Magammal kell vinnem, ha kiengednek.
Végig simítottam karján mikor vállamra hajtotta fejét. Megakartam kérdezni, hogy álmos-e, de már elaludt. Olyan édes alvás közben. Úgy megérinteném és megcsókolnám. De nem tehetem. Jézusom... dehogy tehetem!
Vagyis alszik. Elég morbid lenne nem? Vagy romantikus azzal kelteni? De hát még csak most aludt be.  Mik ezek a gondolatok Lou? Azóta még egy lányt se akartál ennyire. Talán tényleg ő az angyalom? 

~Hope szemszöge~

Tudtam, hogy Louist zavarja valami és, hogy nem mondja el. A mai nap után remélem, hogy sokkal közelebb enged magához. A vállán pihentetem a fejem és úgy csinálok mintha aludnék, mert nem akarom, hogy elengedje a kezemet. Bele illik az enyémbe. Hm... ez olyan ismerős. Mintha hallottam volna valahol. "A kezed bele illik az enyémbe...". Valamelyik nap ezt énekelte Louis. Tényleg!! De olyan mintha már a rádióban is hallottam volna. Mármint... nagyon megegyezik Tommo hangjával, de az övé természetesen sokkal szebb. Legalábbis az egyik rádiós felvétel a másik élő. Én mindig is élőben jobban szerettem mások hangját talán ezért. De azért tényleg kísérteties a kettő közötti hasonlóság.

Mikor  mozogni kezdett alattam rögtön kipattantak a szemeim. Már elakart menni? Pedig olyan jól éreztem magam vele. Örülnék, ha még kicsit maradna, mert szeretnék vele kicsit kettesben lenni. Az normális, ha meg akarom csókolni? 

-Nem akartalak felébreszteni! Csak elakartam feküdni, mert kicsit elzsibbadt a vállam.- hangjából ítélve szerintem mosolygott. Örülök, hogy azt mondta, nem ment volna el. Itt az ideje, hogy beszélgessünk....