10.rész

Sziasztok!
Mint mondtam elég ritkán tudom hozni a részeket, de  igyekszem. Beteg lettem szóval megfogattam, hogy egész napomat  a laptop előtt vagy a telefonom előtt fogom tölteni. (( iphone-non van egy alkalmazás  ami nem blogger  de sikeresen áttudom küldeni a laptopra  a részt)). Szóval!  Lehet legépelek előre pár részt a blogjaimba, hogy előbb tudjam hozni nektek!:) Téli szünetben valószínűleg jobban tudok majd koncentrálni bár ki tudja, hogy alakul. December 1. lesz egy éves a blog amin egy extra hosszú résszel szeretnék szolgálni, ahogy megpróbálok karácsonykor és mikuláskor is! Előre nem ígérek semmit, de nem is húzom tovább a szót köszönöm az új díjakat a kommentárokat! Imádlak titeket, hogy még ilyen hosszú idő után is kitartotok mellettem!! Fel sem tudjátok fogni milyen nagyszerű érzés, hogyha az író mellett ott állnak az olvasói! Köszönöm szépen!
5 komi és következő rész <3

Dóri xx

~Hope szemszöge~

Nem hiszek a fülemnek. Biztos vagyok benne, hogy tisztán hallottam amit mondott. Vegyem le a pólómat? Mégis minek? Valószínűleg elég fehérnek látszódhatott az arcom, ugyanis lesápadtam. Louis megismételte a kérdést, majd a hangjából ítélve leesett neki, hogy mit kért tőlem. Vegyem le a pólómat? Ez most komoly? Akárki ránk nyithat. Oh, igen persze Hope... Azt kérik tőled, hogy vedd le a felsődet és te csak azért aggódsz, hogy benyit-e valaki. 

- Azért mondtam, hogy vedd le, mert megakartam nézni a mellméreted.-elhallgatott.- Mármint csak azért, hogy tudjam milyet kell venni vagy na... Szóval érted...

Tetszett az érzes, hogy Louis miattam lett zavarba még hogyha igazából ő hozta magát ilyen helyzetbe. Attól még elég aranyos volt. De természetesen nem fogom levenni a pólómat.

-Majd megkérdezem az egyik nővért- kitapogattam óvatosan arcát és megpusziltam. 

Éreztem a túl játszott letőrtséget hangjában ami újra nevetésre kéztetett. 

Egy hét és szemműtét. Két hét és levehetem a kötést... Az-az újra láthatok. Nagyon izgatottá vállok, hogyha erre gondolok. Várjunk csak.... A műtét után komolyan odaköltözöm Louishoz? Neeem. Ezt nem gondoltam át teljesen. Mégis, hogy mehettem ebbe bele? Oda költözni igazából egy vadidegenhez akiről csak annyit tudok, hogy a sok stressz hatására megnémúlt.. Vagyis félig csak. És, hogy szeret énekelni 4 haverjával. Akik szintén nagyon vicces emberek. 

Vajon Louis, hogy nézhet ki? Egyre jobban furdal a kiváncsiság. Már allig emlékszem a színekre sőt a nagy részét el felejtettem... Már nem tudom milyen az a naplemente sárga, a babarózsaszín, az égszín kék vagy a rozsda vörös. Már fogalmam sincs arról,  hogy a házunk színe milyen volt és már foga....

- Lekéne menni vacsorázni- ajánlotta fel amire szimplán csak bólintottam.

Óvatosan felállított es megfogta a kezem. Amikor ezt teszi mindig görcsbe rándul a gyomrom. Segített  bemenni az étkezőbe, majd leultetett.  Hamarosan két tálcával tért vissza a hangokból ítélve és az álam alá nyúlt és gyengéden kinyitotta számat, majd  megetetett. Imádtam mikor ezt csinálja. Kit álltatok? Minden egyes porcikáját imádom Louisnak. Ő az én szemem és én vagyok az ő hangja. Mintha egy ember lennénk. Istenem mikre gondolok...  

- Min gondolkodsz?-nevetett- Olyan vicces arcod volt.

- Semmin- megráztam egy idő után a fejemet.- kimegyunk megetetni a madarakat?- zsebembe tettem a kenyér darabokat. - Utolsó napokban vagyunk mielőtt elköltöznének - lehajtottam a fejem.

-Persze- átölelt és apró, de magabiztos léptekkel előre haladtunk.

A napfénye már gyenge volt. Nem sütötte már úgy az arcomat mint az ősz sugarai. Összetörtem a kenyérdarabokat és vártam, hogy tenyerembe másszanak, de csak egy madárka jott... Elmentek. Szemeimbe könnyek gyűltek, majd megsimogattam a madárka fejét és megpusziltam. Amikor már egyetlen egy darab morzsa darabot sem éreztem a kezembe magamhoz öleltem és így szóltam:

- Örülök, hogy évekig ilyen barátaim lehettek, mint ti. Vigyázzatok magatokra és add át a többieknek is az üzenetemet- kezemet óvatosan megemeltem, hogy elszálljon. Sose sírtam egy búcsúnál sem, mert tudtam, hogy viszont hallom őket, de... Ez most más. Vége van. Elszálltak... Én pedid elmegyek. 

- Nagyon fontosak voltak neked igaz?- törte meg a csendet amire bólintottam. 

- Mindig felvidítottak énekükkel.- lehunytam a szemem.

- Hát... Akkor ezentúl én fogok énekelni neked- átölelt és éreztem hangjában, hogy mosolyog.

Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az a mosoly. Biztos nagyon gyönyörű. Szeretném már látni, de mivan hogyha nem sikerül a műtét? Továbbra sem hagyhatom el a klinikát amíg benem töltöm a 18-t.

- Mesélj magadról.- kérleltem.

- 21 éves vagyok(( a blogban mégcsak 2013 van tudjátok)) Itt születtem ebben a kis városban. Van négy húgom és....

- Ezeket már elmondtad... Sose meséltél nekem a munkádról..

~Louis Tomlinson~

Ezt a kérdést mindig próbáltam kikerülni...

Mégis, hogy mondjam el neki, hogy a One Direction híres énekese vagyok miután azt mondtam neki, hogy hobbiból énekelek?

Mély levegőt vettem, majd neki kezdtem

- Az a helyzet, hogy énekelek.... És nem hobbiként ahogy múltkor mondtam. Csak nem akartam elmondani, mert jó volt egy olyan emberrel beszélni aki nem bánik velem másképp mert a One Direction tagja vagyok.- a végére elhallkultam.

- Tehát híresség vagy. Ismerős volt a hangod de nem tudtam miért. Nagyon nem hallottam még rólatok. Mennyire vagytok híresek? Amúgy igazán elmondhattad volna nekem... Szerintem a hírességek és az átlag emberek ugyanolyanok. Viszont fáj, hogy hazudtál. Elvégre a bizalom nagyon fontos. Én meg bízok benned, de úgy néz ki te nem....

Basszus... Tudtam, hogy megfogom bántani. Viszont örültem neki, hogy így reagálta le.  Megfogtam a kezét amit ezuttal elhúzott.

- Hope kérlek! A bandánk világhírű. És amikor megtudtam, hogy te nem tudod kivagyok persze, hogy fogtam ezt a remek lehetőséget és nem mondtam el. Olyan régen bántak velem emberként és amikor jobban megismertelek már nem tudtam, hogy mondjam el. És de Hope. Bízom benned- végre hagyta, hogy megfogjam a kezét.

- Megígéred, hogy nincs több hazugság?- kérdezte amire hallkan válaszoltam.- Te fizetted ki a szemműtétet igaz?

- Ennyire átlátszó lennék?- sóhajtottam, mire nevetve bólintott.

- Vissza fogom fizetni neked.

- Nem!! Vagyis izé... Nem kell... ezt vedd úgy, hogy ez a hálám, hogy megismerhettelek.- magamhoz öleltem.

- Nem Louis. Én tartozom hálával neked....